Gyöngyi történtete 2017-10-08T20:40:11+00:00

Egy titok a múltamból

Ami döntően befolyásolta a sorsomat, és még talán a Tiédet is…

„Átalakulásom” története

Ahhoz, hogy megértsd elszántságomat, szenvedélyemet, ami egyben a munkám is, engedd meg, hogy beavassalak egy kicsit a privát életem egy titkos szegletébe.

Mindig nagyon szívesen emlékszem vissza, amikor 13 éves koromban, 1980-ban nagymamám javaslatára elhatároztam, hogy kozmetikus leszek. Igaz akkor még egyáltalán nem voltam tisztában azzal, mit is jelent kozmetikusnak lenni, mert az életem addig eléggé „fiús pályán haladt”.

Azonnal felcsillant a szemem, amikor utána olvas­tam, mit is takar a kozmetikus szakma.
Tudtam és éreztem: EZ AZ ÉN VILÁGOM! Szépítés, szépítkezés, krémek, bőrápolás. Nap mint nap szépség­re, jólápoltságra vágyó emberekkel foglalkozni….. Nem volt kérdés, ettől kezdve tudatosan erre a pályára készültem.

Éreztem és, tudtam, hogy „fiús” gyerekkorom zsákutcájából csak egy igazán nőies szak­mán át vezet ki út. Éreztem és tudtam, hogy szépséggel, nőiességgel kapcsolatos szak­mát kell választanom, mert egészen 18 éves koromig nagyon fiús lány voltam. Focista édesapámnak akartam megfelelni, aki születésem idején csakis „fiúban tudott gondolkodni”. Többet másztam fára, és jártam focizni a fiúkkal, mint amennyit babáztam. Ez a megfelelés bennem olyan erős volt, hogy szoknya kizárólag csak a kötele­ző iskolai ünnepség alatt volt rajtam. De hiába akartam mindig minden helyzet­ben megfelelni édesapámnak, mégsem volt jó neki semmi. Mindig nagyon szigorú volt, és állandóan kritizált. Mindenbe belekötött: a ru­hám, a hajam állandó célpontja volt.

Én viszont továbbra is bizonyítani akartam, de ekkor már, mint NŐ.

Az érettségi után azonnal elkezdtem a kozmetikus iskolát, és végre kiteljesed­hetett a bennem rejtőzködő NŐ. Bevetettem minden olyan „kozmetikai fegyvert”, ami ahhoz kell, hogy nagyobb legyen az önbizalmam, ezáltal sikeresebb lehessek, és persze ami a legfonto­sabb, mielőbb megtaláljam a számomra ideális férfit. 23 éves voltam, amikor megtaláltam életem párját és elköltöztem otthon­ról. Ekkor tört elő apámból az igazi SZÜLŐ, és ezzel együtt minden érzelem. Megtört a jég! Több mint két évtized után megváltoztatott mindent! Azóta van „igazi” IMÁDNI VALÓ ÉDESAPÁM.
Aki előtte rideg és kritikus volt, elköltözésem napjától kezdve igazi szeretettel és érzelemmel teli ÉDASAPÁVÁ vált. Aki már nem korhol le semmiért, nem kritizál, aki úgy imád, mint ÉDESANYÁM teszi születésem pillanatától fogva.

Csak a szépre emlékezem

Éppen ezért nincs bennem rossz emlék, csak hála, amiért ha ilyen módon is, de útmutatást adott merre kell indulnom, hogyan kell változnom, hogy elérhessem azt, a mi valójában én vagyok, és megtaláljam azt, ami az én életem, és ami az én hivatásom.

Köszönöm neki, hogy megerősödhetett bennem a hit, hogy elég elszánt tudtam lenni ahhoz, hogy elérjem a célom, hogy mind a szakmámban, mind a magánéle­temben boldog ember lehessek.

Megszámlálhatatlan pozitív visszajelzés bizonyítja, hogy egy ilyen kicsinek tűnő „probléma” megoldása, mint egy szép szemöldök megalkotása, mekkora örömöt és könnyebbséget hoz a hozzám forduló vendégeim életébe, és legalább akkora örömöt jelent nekem is nap mint nap.

Bízom abban, hogy munkámmal Neked is segítettem, vagy a jövőben segíteni tudok, hogy életedet, hétköznapjaidat, könnyebben és boldo­gabban élhesd!

Szeretettel:
Gyöngyi